Tájékoztató a leendő elsős tanulók szülei részére:
Az alábbi linkre kattintva tudják a segédanyagot az érdeklődők elolvasni:
Tájékoztató a leendő elsős tanulók szülei részére:
Az alábbi linkre kattintva tudják a segédanyagot az érdeklődők elolvasni:
Fiókomban kutakodtam s egy napló akadt kezembe, napló, ami rólam is szól, ezért kaptam emlékbe.
Elmélyülten olvasom, a lapon lévő sorokat, mindeközben kisfiam érdeklődve figyelte elérzékenyülő arcomat. Édesapa „mit olvasol?” kérdi tőlem hangosan „Olvasd nekem, halljam én is, a lapon lévő szavakat”! A napló most már életre kel, olvasom hát hangosan, a gyöngybetűkkel, tintával írt, ekképp hangzó sorokat:
„Idős vagyok, ablakomon az idő múlásával elszíneződött függöny mozog a lágy szellőben. Egyedül élek, nincs már erőm minden munkát elvégezni. Kezem remeg, hamar elfáradok. Eljárt felettem az idő! A függönyhöz lépek, félrehúzom, hogy láthassam az utca forgatagát. Reggel van, gyerekzsivaj, iskolába mennek a tanulók. Valamikor én is tanítottam, sok kíváncsi szempár meredt reám. Nézek, bámulok szótlanul, aztán a legnagyobb meglepetésemre megáll egy kisfiú az ablakom előtt és bekopog. Tanár bácsi! Tanár bácsi! Maga tanította az én apukám? Tudja a Dodót… folytatta! „Dodó?” suttogtam magamban…, aztán eszembe jut! Persze… a Dodó, akit én bírtam rá a tanulásra. Így elment az idő? Már ekkora fia van Dodónak? De mire felocsúdhattam volna újabb kérdést szegezett nekem a szőke kisfiú! Tanítás után bemehetek magához? Meglepődtem! Magányosan élek már sok-sok éve… Mi ez a változás? Mit mondhatnék? Persze! Gyere be, várlak, csak szólj róla apukádnak!
Izgatott lettem! Látogatóm érkezik! Hirtelen sok dolgom támadt! Ki kell takarítanom, vendégem lesz, nem hagyhatom így a házat!
Az idő gyorsan elszállt, s megérkezett kis Dodó. Leültetve, süteményt raktam elé – boltit -, mert sütni nem tudok! Dodó nem szólt, de a falatokat vígan tömte magába! Egyél kicsim, suttogtam, megnyugodva, de Dodónak be sem állt a szája! Meséljen tanár bácsi, milyen volt az apukám? Jó gyerek volt, vagy rossz netán? Boldog voltam, ismét gyermekzsivajtól volt hangos e kicsi ház. Meséltem, s a kis lurkó csak kérdezett és az idő repült tovább! Nálunk sok a rossz gyerek, maga mégis.., miért lett tanár? Ön szerint nekem is jó lesz ez a foglalkozás? Meglepődtem, majd megszólaltam: hivatás! Tanárnak lenni bizony hivatás!
Sok mindenben lehet részed, boldogságban és kudarcban egyaránt, de a jó tanár méltósággal visel minden nehéz kihívást! A focihoz és a tanításhoz - úgy gondolják - értenek az emberek, és sokszor nem látnak mást csak a nyári szünetet. Más ez, nehéz elmagyarázni, mert itt minden változik, maszkot viselsz, háború dúl, s mégis hallatnod kell szavaid!
Gyorsan eltelt az idő, besötétedett, „jöhetek máskor is?” kérdezi Dodókám! Persze mondom elcsukló hangon, mintha lenne egy új kisunokám. Az idő repült! Dodó vissza-vissza jött és én meséltem neki tovább, míg egy napon elballagva az élet messzire sodorta tőlem a fogadott unokám.
Több év telt el azóta! Remegő kezemmel ismét elhúzom függönyöm, az ablakon kinézve Dodót látva lenne ismét igazi az örömöm. Postás csenget! Rohanok, - mármint rohannék ha tudnék… - „Levele jött bácsikám” hallatszik az ajtó mögül, „jó híreket hoztam ám”!
Dodó írt! Próbálok kiáltani elvékonyodott hangomon s izgatottan nekilátva a sorokat olvasom. Angliából jött a levél, írt a fogadott unokám! Tanár lett Ő is, mint írja, s tényleg szép ez a hivatás! Mindezt magának köszönhetem, írja Dodó unokám s hozzáteszi megszületett az én fiam is, az én legkisebb Dodókám!
Elfáradtam, életemből nem sok maradt már, s nem tudom hogy látom-e még Őket az apát és a legkisebb Dodókát?”
A napló olvasását itt abbahagytam, mert az emlékek sokasága feszült hatást gyakorolt reám! Hazajöttem, magyar vagyok, itthon tanítok ma már, hogy jó tanárom ismét lássam, ki tarthatna vissza már?
Elindultunk, kezemben egy süteménnyel – boltival -, hátha emlékszik majd rám! Bekopogtam…, egy úr kiordított - „kit keresnek megint már”? Azt keressük ki itt élt e házban hajdanán, válaszoltam kicsit félve, rosszat sejtve, tekintetem elfordítván. Az Ő háza az égben van már, sajnos nem él itt ma már, jött a válasz lágyabb hangon, nem várt hatást fejve rám! Szemem könnyes elmegyünk a temetőbe emlékezni rá, megállni és gondolkozni némán s tétován. Lassan lépve odaérünk, kezemben egy rózsaszál, rajta szalag felírva rá: „Itt nyugszik a legjobb tanár, Övé volt a legszebb hivatás!”, ráteszem a sírkőre, kisfiamra nézek már, s együtt mondjuk kézszorítva, rég megmonda:
Tanárnak lenni nem szakma, ez bizony egy hivatás!
---------------------------------------------------------------
(Az írás igény esetén megosztható a szerző és a mű címének megjelölésével: Ujvári Tomor: Egy tanár naplója)
Tájékoztatjuk a tisztelt szülőket, hogy a 2024/25-ös tanévben a következő egyházak képviselői szerveznek hit-és erkölcstanoktatást intézményünkben:
Elérhetőségük:
Sándor László plébános
Nagyatád, Széchenyi tér 6.
tel: 82/351-672
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Elérhetőségük:
Somogyvári Flóra evangélikus lelkész
Csurgó, Rákóczi u. 1.
tel: 82/471-968
https://nagyatad.reformatus.hu/hittan/
Elérhetőségük:
Jakab István református lelkipásztor
Nagyatád, Baross Gábor utca 17.
tel: 82/950-433; +36-20-200-9393
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Horváth András
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36208862191
Ujvári Tomor
intézményvezető
Tisztelt érdeklődő!
Aktuális információinkat az iskolával jogviszonyban álló tanulók és szüleik részére - a gyorsabb információcsere érdekében - a KRÉTA rendszerben és belső csoportjainkban továbbítjuk! Ezen menüpont alatt elsősorban a honlapon kötelezően közlendő aktualitásokat jelentetjük meg! További információinkat és híreinket a Facebook oldalunkon tesszük elérhetővé (elérhető ide kattintva).
Megértésüket köszönjük!